Message in the bottle: dare to break out!

Volt szerencsém segíteni nekik annak átgondolásában, hogy milyen szempontokra érdemes figyelni az álláskereséskor, mik a várható lehetőségeik, hogyan érdemes elindulni az álláspiacon. Az Autonómia Alapítvány programjának célja egyrészt hogy segítse az iskolázott roma fiatalokat az elhelyezkedésben, másfelől értelemszerű misszió a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, ami óhatatlanul érinti a legtöbb roma származású szereplőt a munkaerőpiacon. Azért is csatlakoztam az önkéntes programhoz korábban, mert hiszek abban, hogy az integrációra kell koncentrálnunk és hogy igenis kapjanak esélyt azok is, akik valamiért egy kisebbség tagjai.

Ismerjétek meg közelebbről a mentoráltaimat és rajtuk keresztül azt is, milyen akadályokat kell megugrania egy roma fiatalnak és hogy milyen az, amikor az elszántság elég nagy szárnyakat ad ahhoz, hogy teljesítsük a vágyainkat.

"Sokszor éreztem azt, hogy az iskola és a család az kettő különböző világ, nincs átfedés. Nem volt az, hogy otthon kérdeztek volna az iskoláról, és az iskolában se volt az hogy beszélni kellett volna otthonról."

Ahogy visszaemlékszem, úgy gondoltam, hogy érettségit szerettem volna tanulni, de mellette valami egyedit, valami olyat ami hasznos és érdekes tudás. Így találtam meg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodó tagozatot, ahol az érettségi mellett egy szakmát is tanultam párhuzamosan. Az érettségi után, pedig még ott maradtam egy évet az iskolában, és megszereztem a Technikus papírt is ebből a szakmából. A középiskolás éveimre visszaemlékezve nagyon jó érzés tölt el.

Szerettem oda járni, remek barátaim vannak onnan. Szerettem velük lenni, jókat nevettünk. A közös gyakorlatok összekovácsoltak minket. A tanárok is remek emberek voltak.

Gabi: Nagyon nehéz körülmények közül indultál és nagyon klassz, hogy felismerted, hogy a kitörés kulcsa a tanulás! Mostanra van egy értékes technikusi képesítésed és szépen menetelsz a diploma felé. Mesélsz arról, hogy hol tartasz most az egyetemi tanulmányaidban és hogy mik a terveid a diplomázás után?

Orsós Pityu: Jelenleg 3. éves hallgató vagyok. Az idén nyáron fogok szakosodni középiskolás tanárrá. A terveim még mindig változatlanok. Tanár szeretnék lenni. A diplomaszerzés után szeretnék elhelyezkedni egy középiskolában, ahol segítséget tudok nyújtani a diákoknak. Másrészt a későbbiekben mindenképp szeretném kipróbálni magam a Vízügyi pályán. Érdekes, és egy másrészről fontos dolgot csinálni. Ám ez most talán még a távlati tervek közé tartozik.

"A cigánytelepen, ahol laktunk nem volt nagyon sokáig még járda sem nem hogy kövesút. A szüleim nem igazán engedtek csak úgy sétálgatni az utcán. Azt mondták, hogy “nincs ott nekem semmi dolgom”."

"A gimnázium azért is tűnt jobb választásnak, mert 14 évesen még nem tudtam pontosan mit szeretnék csinálni. Csak azt tudtam, hogy nem akarok a cigánytelepen maradni."

A gimnáziumban több lehetőséget láttam, mint egy szakmával. A gimnáziumot könnyedén gyakorlatilag tanulás nélkül végig 4,5 feletti átlaggal teljesítettem. Általános iskolában németet tanultam, ami erős alapokat adott a gimnáziumi némethez. A német mellett tanulnom kellett latint is majd később angolt is. Az angol nyelv kivételesen jól ment. Miután elkezdtem az angol órákat az év ősszel leraktam a középfokú angol nyelvvizsgát különórák nélkül.

Ezt megelőző nyáron diákmunkára mentem a helyi fürdőbe, hogy a nyelvvizsga árát és az útiköltséget ki tudjam fizetni. A sikeres nyelvvizsga után egyetemre jelentkeztem. Gazdasági informatikus szakra jelentkeztem, mert a hírek tele voltak azzal hogy az informatikusokból mekkora hiány volt. Azért kimondottan gazdaság informatika lett, mert úgy gondoltam hogy így több irányba indulhatok a munka világába. Mivel nem csak informatikus hanem közgazdász ismereteket is kapok majd.

Az egyetem világa számomra nagyon új volt és érdekes. De a szakkollégiumi hallgató társaim nagyon sokat segítettek az egyetemi élethez való alkalmazkodásban.

Gabi: Nagyon dicséretes, amit eddig elértél. Példaértékű a szorgalmad! A szegregált oktatás pedig sajnos ma is létező jelenség, ami nagyon szomorú. Édesanyád törekvése alighanem megalapozta azt, hogy később ilyen szép eredményeket értél el az iskolákban! Mesélsz arról, hogy hol tartasz most az egyetemi tanulmányaidban és hogy mik a terveid a diplomázás után?

Jácint: Az MSc képzés 2 éves időtartamának végén vagyok. Most tavasszal végzek és megszerzem a második diplomámat. A diploma megszerzése után szeretnék az IT területen dolgozni. A végső cél az IT-projekt menedzser állás lesz. :)

"Amíg a fényképes önéletrajzot nem küldtem el nekik addig minden sínen volt, aztán hirtelen már sajnos betelt a pozíció. Nehéz úgy érvényesülni hogy alapból nem engednek bizonyítani."

Gabi: Ért valahol, valaha hátrányos megkülönböztetés a származásotok miatt? Milyen nehézségekbe ütköztetek, ha volt ilyen?

Jácint: Az ilyen alapvető dolgokon kívül, hogy a vonaton a kalauz csak tőlem kéri el a diákigazolványt miközben a szintén egyetemi hallgató nem-roma társaimmal együtt használom a tömegközlekedést. Vagy hogy egy szórakozó helyen tartott rendezvény ahová a velem együtt érkező barátaimat beengedik de, mire én érek oda az ajtóhoz a rendezvény hirtelen zártkörűvé korlátozódik. Ezeket megszoktam, ezeket megtanultam kezelni, meg sem lepődöm ezen. Amikor egy bizonyos képzésre jelentkeztem elsőnek a csoporttársaim közül és hónapokig nem jeleznek vissza, majd kiderül, hogy nem kerültem be a képzésbe, mert kiestem az első körben.

Ugyanabban a képzésben vettem részt, mint a többiek és az önéletrajzban szerepel a képzés tárgyának alapszintű ismerete, őket felvették, engem nem. Mivel a nyáron ezt a képzést akartam csinálni és nem jött össze, így a Balatonnál kezdtem munkát keresni nyárra. Amíg a fényképes önéletrajzot nem küldtem el nekik addig minden sínen volt, aztán hirtelen már sajnos betelt a pozíció. Nehéz úgy érvényesülni hogy alapból nem engednek bizonyítani. Pityu: Igen volt benne részem nekem is, de én úgy érzem, hogy ezek a dolgok azért alakulnak ki, mert nem ismerjük a másik embert, és nem azért mert cigány vagyok.

Én ezért is csatlakoztam az Uccu csapatához önkéntesként. Az Uccu alapítvány egyik fő feladata, hogy a cigány kérdést beviszi középiskolákba, és őszintén beszélgetünk róla a gyerekekkel.

Az integráció üzenete / Forrás: Igazgyöngy Alapítvány

Gabi: Mit üzennétek azoknak a fiataloknak, akik hozzátok hasonlóan nehéz körülmények közül indultak?

"...találjanak egy célt, tudniuk kell, hogy mi az. Aztán el kell érni. Nehéz lesz, nem azért mert a világ egy rossz, gonosz hely, hanem mert az emberek félnek. Félnek attól, hogy nem ismernek. Ne engedd hogy ez kedved szegje."

Jácint: Azt szeretném mondani, hogy találjanak egy célt, tudniuk kell, hogy mi az. Aztán el kell érni. Nehéz lesz, nem azért mert a világ egy rossz, gonosz hely, hanem mert az emberek félnek. Félnek attól, hogy nem ismernek. Ne engedd hogy ez kedved szegje. Menj amíg nem találsz lehetőséget. Ha megvan akkor fogd meg, ragadd meg és el ne engedd. Igen, van olyan akinek ilyen és jobb lehetőségeket tálcán nyújtanak. Lehetőséget kaptál hogy erős legyél.

Pityu: Mindent megtudnak csinálni amit elképzelnek. Nem könnyű út a tanulás, de hosszú távon még is kifizetődő, és remek lehetőségek rejlenek benne.

Gabi: Köszönöm, hogy ilyen őszintén meséltetek magatokról és hogy ilyen inspiráló üzenetet tudtok megfogalmazni a társaitoknak, akiknek szintén nem könnyű a boldogulás. Kívánom, hogy tudjátok megvalósítani minden terveteket és hogy találjatok mindig nyitott és elfogadó barátokra, kollégákra, üzletfelekre a jövőben!